2021-ben résztvettem a Magyar Pszichológiai Társaság XXIX. nagygyűlésén, ahol bemutattam a toxikus vezetésről szóló kutatásomat tudományos poszter formájában. A 3 napos konferencia igazi kuriózum volt számomra, ebben a cikkemben összefoglalom röviden mi foglalkoztatja a pszichológiával foglalkozó kutatókat jelenleg, elsősorban a munka- és szervezetpszichológia területén.
A Toxikus Vezetésről szóló kutatásomat bemutattam a Magyar Pszichológiai Társaság országos nagygyűlésén, tudományos poszter formájában.
Egy pszichológia mesterszakos kurzus keretében kutatást végeztünk négy csoporttársammal arról, hogy hogyan élik meg a magyar munkavállalók a COVID pandémia alatt bevezetett “Home Office”-t. Arra kerestük a választ 2020 őszén és 2021 tavasszal, milyen azoknak az embereknek a pszichés jólléte, stressz-szintje, akik minimum hat hónapja otthoni körülmények közt dolgoznak, egyedül, párban, vagy családtagjaikkal, és mi befolyásolja leginkább a tartós otthoni munkavégzés minőségét: a munkatársakkal való együttműködés? A főnökkel való kapcsolat? Az otthoni irodai körülmények? A családi kötelezettségekkel járó kihívások? Vagy ez az egész együtt?
Az idei 23. Projektmenedzsment Fórumon volt egy nagyszerű előadás Csepeli György szociálpszichológus személyében, ami igazi kuriózum volt számomra. A társadalomtudós olyan témákat feszegetett, amik nemcsak szervezeti, politikai kontextusban is értelmezhetők. Szerinte a mai vezetők a bibliai Belsazár perzsa királyhoz hasonlóan nem figyelnek eléggé a kis jelekre, vagy nem tudják értelmezni azokat. Holott komplex rendszerekben egy kis jel az egész rendszer létét fenyegetheti.
A közgazdász Orbán Krisztiánt, aki az Oriens Investment Management ügyvezető partnere, már hallottam élőben beszélni 2019-ben egy üzleti konferencián, és lenyűgözött a gondolkodása, az, ahogyan a világpolitikai és gazdasági összefüggéseket logikusan értelmezi. Idén 2020 augusztus 26.-án a Vezető Informatikusok Szövetségének (VISZ) éves konferenciáján tartott nyitó-előadása hasonló reakciókat váltott ki a hallgatóságból, a “globalizáció szent tehenének lemészárlása” szállóigévé vált tőle.
A csodálatos zongorista házaspár, Simon Izabella és Várjon Dénes idén Szerb Antal Utas és holdvilág című regényét állította középpontba a novemberi kamarazenei fesztivál keretében a Zeneakadémián. A műsoron szerepelt egy irodalmi est is, Mácsai Pállal, ahol a zenészpár interjút készített a Kossuth- és Jászai Mari díjas színésszel, egy lenyűgöző, rövid kamarakoncertet követően, amelyben Puccini Krizantémok című korai vonósnégyese csendült fel.
Idén harmadik alkalommal rendezte meg a European Coaching & Mentoring Council (EMCC) magyar tagozata az EMCC Coach Akadémiát, a festői szépségű Petőfi Irodalmi Múzeumban, A coaching művészete – Művészet a coachingban címmel. Az idei év témáját a művészet ihlette, egész pontosan Pilinszky János azon verssora, miszerint: „A művészet tulajdonképpen nem más, mint áttörni a tényeket és eljutni a valósághoz.”
A két évente megrendezésre kerülő nemzetközi coach világkonferencia idén Prágában volt. A Nemzetközi Coach Szövetség (ICF) által szervezett 2,5 napos eseményt igazi profizmus jellemezte, a 70 országból érkezett 1000 résztvevőt egy eventScribe nevű applikáció segítségével igazították el. Mivel nekem viszonylag új az ICF világa, lévén egy éve tag, lehetőségként néztem a konferenciára, hogy lássam, értsem, kik dolgoznak ebben a hivatásban, mit képviselnek, és mi foglalkoztatja a szakmát világszinten.
Egyik nagyra becsült mentorom révén jutottam el egy rendkívüli szakmai fórumra 2019 októberében, ahol mintegy 60 diák, oktató, kutató és üzleti szereplő beszélgetett arról, hová tart a természettudományos oktatás jövője Magyarországon, milyen problémákkal kell szembenézni az oktatás és tanárutánpótlás terén, és hogyan állítható meg a korábban világszínvonalú természettudományos oktatás hanyatlása Magyarországon.
Ritkán hallok olyan előadást, amely kitér mindarra a témára, ami szakmailag foglalkoztat, így Dr. Füredi Júlia szervezetpszichológus előadása a Projektmenedzsment Szövetség szeptemberi klubjában igazi kuriózum volt számomra. A Unicredit bank egykori HR igazgatója, jelenleg a Sparq applikációt fejlesztő start-up cég alapító-ügyvezetőjeként számolt be szervezeti transzformációs tapasztalatairól. Előadását egy riasztó statisztikával indította: a szervezeti transzformációs projektek 93%-a ma elbukik.
“Egyre több az agilis működésre átálló szervezet, és látjuk ennek szépségeit és nehézségeit. Ezt járnák körbe ma este” – vezette fel a szakmai beszélgetést Svéda Dóra, a Coachingcentrum nevű coach-képző alapító-vezetője. Vendégei voltak Pletser József, az Ericsson Agile Coach és belső coach munkatársa és Tamaska Richárd Agile Transformation Coach & Consultant. Az est apropóját az adta, hogy egyre több az igény agilis coaching iránt a piacon, azonban nem világos a „hagyományos” coaching-al dolgozó szakemberek és coach-képzők számára, hogy mi a lényegi különbség agilis és nem agilis coaching között.
“A kultúra az emberiség túlélési stratégiája”. Ezzel az ütős mondattal kezdte izgalmas előadását Dr. Rab Árpád, a Vezető Informatikusok Szövetségének (VISZ) éves hajókonferenciáján augusztus 28-án. A jövőkutatással foglalkozó szakember a Corvinus docense, valamint az Unesco nemzetközi szakértője. Az Unesco-ban többek közt azt kutatja, hogyan teheti jobbá az informatika a az emberek életét a fejlődő országokban.