Mint minden jóravaló coach és coach-képző iskola, én is kísérletet teszek a coaching meghatározására. Egy amerikai coach tanfolyamon is ezzel kezdtük, ki hogyan mondaná el családtagjainak, ügyfeleinek, hogy mi a coaching. Épp magyarázom, nekem mi a coaching, mire a kurzus egyik résztvevője, egy San-Francisco-ban élő afroamerikai hölgy közbeszól: „hey, Julia, ez nem egy magyar szó véletlenül? A Kocs faluban készített lovas kocsikat hívták így, ugye?” Zavarba jöttem, hiszen mi a valószínűsége annak, hogy egy amerikai coach ismeri Kocs falunk történetét.
Merthogy valóban ez a szó eredete. A 15. században a Komárom megyei Kocs községben állították elő az első lovaskocsit, ami Bécs és Budapest közt hozta vitte az előkelőségeket. Innen terjedt el Európa-szerte, és megjelent a francia nyelvben, mint „coche”, a németben, mint „kutsche “, az angolban, pedig mint „coach” (kiejtésük: kos, kucse, kócs). És hogy miként alakult tovább a szó jelentése? A 18. században angol diákok kezdték maguk közt “coach”-nak nevezni azokat a tanárokat, akik sikeresen keresztülvitték őket a fontosabb vizsgákon. A 19. század végétől már az atlétika edzőket is elkezdték “coach”-nak hívni, akiknek feladata volt rövid idő alatt győzelemre vinni a sportolókat, egyik teljesítmény szintről egy magasabbra – a lehető leghatékonyabban. A 20. század második felében pedig egy amerikai teniszedzőnek volt köszönhető, hogy a coaching elterjedt a munka világában is: John Gallwey “Belső Játszma” könyvében arról ír, a csúcsteljesítmény kulcsa az, ha a versenyző mentálisan is edzett, és nem zökkentik ki játék közben az önkorlátozó gondolatok. Ő vezette be aztán a köztudatba, hogy a csúcsvezetők “edzésével”, azaz coaching révén, az üzleti teljesítmény is fokozható.
A coaching NEM üzletviteli tanácsadás
Amikor szervezeti vagy projektvezetési tanácsadóként dolgozom, azon vagyok, hogy a gondos elemzések, és helyzetértékelés alapján megtaláljam a legjobb szakmai megoldást az ügyfél problémájára. Azért fizet, azért alkalmaz, hogy tanácsokkal lássam el, legjobb gyakorlatokkal, illetve dolgozzak ki neki egy új folyamatot, vagy módszert, amely kihat a projekt vagy a teljes szervezet működésére. Coachként viszont elsősorban gondolkodási keretet biztosítok a vezetőknek és csapatoknak, hogy testhez álló megoldást találjanak saját problémáikra. A köztünk lévő párbeszéd interaktívan zajlik, oda-visszacsatolással. Coachként spontán kérdéseimmel, osztatlan figyelmemmel, kíváncsiságommal és elismeréseimmel azt a teret teremtem meg ügyfelemnek, amelyben saját maga talál megoldást a kihívásaira, miközben az intuíciója, önbizalma, és önismerete is erősödik önmagával kapcsolatban.
A coaching NEM pszichológiai konzultáció, és NEM pszichoterápia
Nyugati egyetemeken egyre több olyan kutatás lát napvilágot, amely a coaching és pszichológia közti határokat vizsgálja, hol kezdődik és ér véget az egyik, hol a másik, és hol vannak közös metszéspontjaik. Ez a határ inkább elmosódott, mint éles a két szakterület közt (lásd: Coaching & Pszichológia cikkem), így főképp a domináns jellemzőiket emelném itt ki röviden.
A terápia elsősorban a fennálló probléma múltbeli feltárására fókuszál, a múltban gyökerező okok és lelki problémák megértése, kezelése és integrálása a cél, melyek eredete lehet a gyerekkor, egy korábbi kapcsolat, egy életkrízis vagy egy traumatikus esemény. Idetartozik például a függőségek, vagy a mentális, érzelmi, viselkedéses zavarok kezelése. Magyarországon erre a típusú terápiás, gyógyító jellegű munkára csak szakdiplomával rendelkező pszichológus vagy pszichoterapeuta jogosult. A terápiát igénybe vevő egyéneket jellemzően páciensnek, kliensnek, vagy szélsőséges esetben betegnek nevezzük.
A coaching a fennálló probléma megoldására fókuszál, az okok mélyre szántó feltárása és elemzése helyett. A klasszikus terápiától eltérően a coaching elsősorban jövőbe mutató módszer, a jelenből indul ki és egy célorientált jövő felé irányítja a figyelmet, a múlttal csak érintőlegesen foglalkozik, nem kíván mély feltárulkozást. A coaching nem terápiás, gyógyító jellegű, hanem fejlesztő beavatkozás, így mentálisan és érzelmileg egészséges, normális életvitelű egyéneknek javallott. Akkor érdemes igénybe venni, ha fejlődni szeretnénk valamiben, vagy olyan kihívással találkozunk, amit nehezen oldunk meg egyedül. A coachingot igénybe vevő egyéneket jellemzően ügyfeleknek nevezzük, mind üzleti megbízás, mind pedig magánéleti konzultáció esetén.
Coaching módszertannal pszichológus is dolgozhat (Lásd: Magyar Coaching Pszichológiai Egyesület), azonban a coachok jelentős része nem pszichológus, hanem speciális tanfolyamokon sajátítja el a coaching módszerét. Érdemes olyan coachot választani, aki nemzetközi (ICF vagy EMCC) minősítéssel is rendelkezik, mivel a minősítés megszerzése komoly befektetést igényel, illetve megtartásához folyamatos szakmai továbbképzésekre van szükség.
A Harvard Business Review-t is foglalkoztatja a különbség terápia, tanácsadás és coaching között. Jóllehet egy 2009-es kutatásuk a vezetői (executive/leadership) coachingra terjedt ki, az alábbi táblázatuk jól összefoglalja, hogy hol lehetnek az üzleti tanácsadás, coaching és pszichoterápia határai és közös metszéspontjai:
És hogyan dolgozok én coachként az ügyfeleimmel?
Körülbelül úgy, ahogy Michelangelo megalkotta Dávid szobrát. A legenda szerint a mester így felelt arra a kérdésre, miként keltette életre Dávidot egy megrongálódott kőtömbből: „Dávidot nem én alkottam. Mindig is ott volt már. Csupán a márvány felesleges részeit kellett eltávolítanom.” Egy sikeres coaching folyamat során az emberben ez a szunnyadó Dávid aktiválódik, lehántva mindazt, ami akadályozza őt abban, hogy kiteljesedjék.
Copyright © Czifra Julianna – Minden jog fenntartva!
