A Tenisz mint belső játszma című könyvvel coach képzésem során találkoztam. A magyarul egyelőre nem elérhető könyv alapmű ahhoz, hogy megértsük, mennyi minden múlik a mentális edzettségen: a siker fejben dől el. Egyaránt ajánlom sportolóknak, menedzsereknek és mindazoknak, akik szeretnék jobban megérteni a fizikai-mentális teljesítmény pszichológiai hátterét.
A coachingnak az a változata, ami az üzleti világban megjelent az 1980-as években egy teniszedzőnek köszönhető. Tim Gallwey hivatásos teniszezőként a Harvardon tanult irodalom szakon, de egy nap elhatározta, tart egy év szünetet és elmegy teniszedzőnek. Más edzőkhöz hasonlóan ő is a klasszikus instruktori szerepből tanította a teniszt: “tégy így… tégy úgy… fogd így az ütőt… fogd amúgy…”.
Egy nap a kelleténél is nehezebb diákot kapott, Dorothy-t, akin látszott, hogy minden egyes instrukcióra és utasításra egyre rosszabbul teljesít. Gallwey feladta. Hátralépett, és csak elkezdte figyelni a játékost. Nem adott utasításokat, csak aktívan figyelte őt, és jóllehet konstatálta, hogy hibázott, de nem adott ennek hangot. Gallwey egy kis idő múlva azt vette észre, hogy a lány ütései elkezdtek javulni, anélkül, hogy a hibázásoknak tudatában lett volna. Ez volt az a momentum, ami Gallwey-t elkezdte foglalkoztatni, hiszen rájött, hogy az instrukciók és hibák kifejezése, a játék kritizálása, valamint a játékos görcsös igyekezete, hogy neki megfeleljen, csökkentette a játékos önbizalmát, elvonta a figyelmét a játékról és kiesett az áramlásból.
Gallwey a zen meditációs gyakorlataiból is merített, amikor kidolgozta a „belső játszma” modelljét, amely azon alapul, hogy az egyén teljesítménye akkor fokozható, ha az elméje teljesen koncentrált állapotban van, fókuszált, nyugodt, azaz „elméje eggyé válik a testével”, az önbíráló és korlátozó gondolatok nem zökkentik ki.
„Minden egyes játszma két részből áll: egy külső és egy belső játszmából. A külső játszma egy külső ellenféllel játszódik, külső akadályokkal szemben, egy külsős cél érdekében. A belső játszma viszont a játékos tudatában játszódik, olyan akadályokkal szemben, mint figyelemhiány, idegesség, kétely önmagunkban vagy önmagunk kritizálása. A belső játékos egy idő után rájön, hogy a magabiztossághoz a nyugodt koncentráció művészetét kell elsajátítania, és azt, hogy ne akarja görcsösen a győzelmet minden áron.”
Gallwey szerint a coaching eszközével támogatni tudjuk a másik embert abban, hogy a belső világából elháruljanak a teljesítményét gátló önkorlátozó akadályok.
Gallwey a felfedezéséről, és a belső játszma optimális működéséről 1974-ben könyvet írt, ami meghozta neki a hírnevet. Nemcsak egyéb sportágak „belső játszmáit” elemezte és fejlesztette később (síelés, és golf), a zenei és üzleti világ prominens vezetői is megkeresték azzal, hogy fokozza önbizalmukat, teljesítményüket és hatékonyságukat. A 80-as, 90-es években ezzel a módszerrel edzette az Apple, az IBM és a Coca Cola vezetőit. Szerinte, ha a vezetők be tudják azonosítani a céljaik útjába álló belső akadályokat, és önkorlátozó félelmeiket, megnyitják a bennük és szervezetükben rejlő lehetőségek „aranybányáját”.
