A Vodafone VUCA világa

2012 őszén kezdtem el dolgozni a Vodafone magyar leányvállalatánál senior programvezetőként, és akkor még mit sem sejtettem a V.U.C.A  világról. Munkába állásom után pár héttel azt vettem észre, hogy rendkívül gyorsan kifáradok pszichésen, első dolgom lett lefeküdni otthon munka után. Fél év Indiában és Nepálban töltött elvonulás után sokkolta idegrendszeremet az információk szakadatlan áradata, a tervek állandó felülíródása, a szervezeti és projektszintű változások feltartozhatatlan hömpölygése.

Egy nap munkába menet egy kolléganő mellé szegődtem, és megkérdeztem tőle, mi a titka annak, hogy 9. éve a Vodafone-nál dolgozik. Elgondolkodott, majd azt mondta: „jó dzsungelharcosnak kell lenni!” Bevallom, ez komolyan szíven ütött, ugyanakkor segített is abban, hogy megértsem, talán nem velem van a gond, a rendszer működik így. Vagy alkalmazkodom, vagy elnyel, könyörtelenül.

Taktikát váltottam.

Elkezdtem úgy nézni a rendszerre, mint egy állandó mozgásban lévő organizmusra, amely éberen figyeli a környezeti változások minden rezdülését. Stratégiai tervezés egy évre előre? Egy fél évvel későbbi szabályozói változás, vagy egy hirtelen taktikai váltás a versenytárstól magával rántotta az éves stratégiai tervünket. Projektek részletes megtervezése? 2 héttel a tervek véglegesítése után jött egy váratlan, kikerülhetetlen fordulat – egy másik projekttől, egy újonnan belépő vezetőtől, vagy egy alvállalkozótól. Amikor egyszerre 300-400 projekt fut a cégnél, több tucat alvállalkozó van bevonva az egyes projektekbe, és a piaci környezet is állandó mozgásban van, bejósolhatatlanná válik egy projekt alakulása. Az egymásra ható jelenségek komplexitása átláthatatlanná és kontrollálhatatlanná teszi a rendszert. Csak a nagyobb mérföldkövek jelentenek valamennyi kapaszkodót, és a végdátum, amit el kell érnünk.

Egy-egy nagyobb projektembe 20-30 alosztály is delegálta szakértőit, a személyesen közreműködők száma pedig volt, hogy a 100-120-at is elérte. Nem volt projektem a 6 év alatt, amelyben ne lett volna a projekt során személyzeti változás, amikor elveszítettünk olyan kulcsembereket, akik magukkal vitték speciális, sokszor pótolhatatlan tudásukat és tapasztalatukat is, miután elhagyták a céget. Nem csak az üzleti prioritások és a projekttervek fluktuálódtak kiszámíthatatlan ütemben, az emberek is. Programvezetőként legfőbb feladatom volt a kockázatok állandó figyelése, a változások lekövetése, és az összefüggések zsigeri átlátása. És hogy tartsam a lelket a folyamatosan változó csapatban. Volt olyan projektem, ahol minden egyes héten újra át kellett beszélni a projekt célját a heti csapat megbeszéléseken, mert új ember csatlakozott, miközben egy másik elment. Nemcsak a projektet, magamat és a csapatomat is rendszeresen újra kellett programoznom ebben az érzékeny és dinamikusan változó környezetben.

És mégis. A rendszer működött – ilyen feltételek mellett is. A fogyasztók tudtak telefonálni, internetezni, piacra mentünk új termékekkel, az informatikai rendszerátállások kisebb nagyobb csúszásokkal, de megtörténtek. Sokáig kerestem, mi van e mögött. Végül a káoszelméletben találtam erre valamiféle megnyugtató választ. A káosz belsejében ugyanis rend van, ahogy a fraktálok csodás világában is. Egy projekt a Vodafone-nál a szervezet egy fraktálja volt, és leképezte a teljes rendszer működését.

 

Milyen a V.U.C.A világa, amiben fraktálok rendeződnek?

Pont olyan, ahogy a Vodafone-nál megtapasztaltam. A V.U.C.A mozaikszó a Volatile-gyorsan változó, Uncertain-kiszámíthatatlan, Complex-bonyolult és Ambiguous-bizonytalan szavak rövidítéseként az amerikai hadsereg révén lett ismert a 80-as évek végén: így jellemezték a hidegháború utáni kiszámíthatatlan, dinamikusan változó harcászati helyzeteket. Elterjedése azonban a 2008-2009-es gazdasági világválságot követően lett széles körű, és elsősorban az üzleti-politikai stratégiai vezetés kihívásait és komplexitását értik alatta, beleértve a bomlasztó (disruptive) technológia megjelenését, a big data kezelhetetlenségét, és a kiszámíthatatlan üzleti környezetet, amelyek ellehetetlenítik a stratégiai tervezést és cégvezetést kontrollált környezetben. Úgy, ahogy azt a Vodafone-nál egy projekt-fraktálon keresztül folyamatosan megtapasztaltam.

A nemzetközi szakirodalmat olvasva többféleképpen vértezhetjük fel magunkat a V.U.C.A világgal szemben. A Kelly School of Business kutatói szerint, mielőtt pánikba esnének a vezetők, érdemes nekik megérteni, hogy a V.U.C.A rövidítés egyes összetevői mit is jelentenek pontosan, és milyen üzlet-stratégiai megoldásokkal lehet válaszolni az egyes kihívásokra. Tanulmányukban konkrét példákon keresztül mutatják be az általuk kidolgozott VUCA keretrendszert:

Egy másik irány, ami engem, mint leadership coach-ot kifejezetten érint és foglalkoztat, az a vezetők mentális-pszichés teherbírásának fokozása a V.U.C.A működéssel járó bizonytalanságban és kiszámíthatatlanságban. Ehhez saját tapasztalataimhoz kell, visszanyúljak. A Vodafone-os éveim alatt feltűnt, hogy voltak időszakok, amikor napi 2-3 órás mindfulness és keleti koncentrációs gyakorlatok elvégzése után tudtam csak reggel munkába menni. Ez volt az a mentális-pszichés töltet, ami kellett ahhoz, hogy hatékonyan végig tudjam dolgozni a napot. Ezek a rendszeresen végzett, finom észlelést fejlesztő gyakorlatok tették lehetővé, hogy a mindennapos stresszhelyzetekbe belelazuljak, és meghalljam intuíciómat, ami a gyorsan változó projektkörnyezetben a döntések meghozatalához kellett. Úgy tűnik, nem voltam ezzel egyedül. Adódott egy nap, pár Vodafone-nál töltött év után, hogy megint megállítottam egy kollégát, árulja el, mi a titka annak, hogy 15 éve vezetőként itt dolgozik. Azt mondta, csak akkor árulja el, ha nem nevetem ki vele. Feszült kíváncsisággal vártam, mit fog mondani.

Napi 2 óra meditáció reggelente – jött a válasz.

Káosz és rend

Az ősi kínai világrendben káosz és rend az érem két oldala, amelynek fluiditását a jin-jang szimbólum fejezi ki a legjobban. A fekete kígyó a káosz, benne a rend magja fehérrel, a fehér kígyó a rend, benne a káosz magjával. Nincs rend káosz nélkül, és káosz sincs rend nélkül – állandó kölcsönhatásban vannak egymással. Ennek törvényszerűségét vipassana meditációs elvonulásaim során tapasztaltam meg először. Minél nyugodtabb és csendesebb volt az elvonulás színtere, a környezet, amiben meditáltunk, annál turbulensebbé vált az elmém működése, feljöttek rég elfeledett emlékek, érzések és gondolatok.  Mindig meglepve tapasztaltam, hogy a külvilág csendje mennyire felerősítette a belvilág zaját.

A fenti jin-jang dinamikát ismerve értettem meg azt is, hogy ha turbulens a környezet, amiben élünk, ha szakadatlanul áramlik felénk az információ és az inger, a túléléshez a belső világunk lecsendesítése adja meg a választ. A nyugodt és kiegyensúlyozott elme tudja csak hatékonyan pásztázni környezetét, hogy a döntéshez szükséges legjobb információt kiszűrje, és rendezze a külvilág kaotikus működését. Talán Mányoki Endre Hármas út versrészlete segít legjobban megérteni a V.U.C.A világ működését:

“A káosz nem a rend hiánya, hanem olyan rend, melynek törvényei előttünk még ismeretlenek.”

2019.07.15

Copyright © Czifra Julianna – Minden jog fenntartva!