Egy nap munkába menet egy kolléganő mellé szegődtem, és megkérdeztem tőle, mi a titka annak, hogy 9. éve a Vodafone-nál dolgozik. Elgondolkodott, majd azt mondta: „jó dzsungelharcosnak kell lenni!” Bevallom, ez komolyan szíven ütött, ugyanakkor segített is abban, hogy megértsem, talán nem velem van a gond, a rendszer működik így. Vagy alkalmazkodom, vagy elnyel, könyörtelenül.
Taktikát váltottam.
Elkezdtem úgy nézni a rendszerre, mint egy állandó mozgásban lévő organizmusra, amely éberen figyeli a környezeti változások minden rezdülését. Stratégiai tervezés egy évre előre? Egy fél évvel későbbi szabályozói változás, vagy egy hirtelen taktikai váltás a versenytárstól magával rántotta az éves stratégiai tervünket. Projektek részletes megtervezése? 2 héttel a tervek véglegesítése után jött egy váratlan, kikerülhetetlen fordulat – egy másik projekttől, egy újonnan belépő vezetőtől, vagy egy alvállalkozótól. Amikor egyszerre 300-400 projekt fut a cégnél, több tucat alvállalkozó van bevonva az egyes projektekbe, és a piaci környezet is állandó mozgásban van, bejósolhatatlanná válik egy projekt alakulása. Az egymásra ható jelenségek komplexitása átláthatatlanná és kontrollálhatatlanná teszi a rendszert. Csak a nagyobb mérföldkövek jelentenek valamennyi kapaszkodót, és a végdátum, amit el kell érnünk.
Egy-egy nagyobb projektembe 20-30 alosztály is delegálta szakértőit, a személyesen közreműködők száma pedig volt, hogy a 100-120-at is elérte. Nem volt projektem a 6 év alatt, amelyben ne lett volna a projekt során személyzeti változás, amikor elveszítettünk olyan kulcsembereket, akik magukkal vitték speciális, sokszor pótolhatatlan tudásukat és tapasztalatukat is, miután elhagyták a céget. Nem csak az üzleti prioritások és a projekttervek fluktuálódtak kiszámíthatatlan ütemben, az emberek is. Programvezetőként legfőbb feladatom volt a kockázatok állandó figyelése, a változások lekövetése, és az összefüggések zsigeri átlátása. És hogy tartsam a lelket a folyamatosan változó csapatban. Volt olyan projektem, ahol minden egyes héten újra át kellett beszélni a projekt célját a heti csapat megbeszéléseken, mert új ember csatlakozott, miközben egy másik elment. Nemcsak a projektet, magamat és a csapatomat is rendszeresen újra kellett programoznom ebben az érzékeny és dinamikusan változó környezetben.
És mégis. A rendszer működött – ilyen feltételek mellett is. A fogyasztók tudtak telefonálni, internetezni, piacra mentünk új termékekkel, az informatikai rendszerátállások kisebb nagyobb csúszásokkal, de megtörténtek. Sokáig kerestem, mi van e mögött. Végül a káoszelméletben találtam erre valamiféle megnyugtató választ. A káosz belsejében ugyanis rend van, ahogy a fraktálok csodás világában is. Egy projekt a Vodafone-nál a szervezet egy fraktálja volt, és leképezte a teljes rendszer működését.
Milyen a V.U.C.A világa, amiben fraktálok rendeződnek?
Pont olyan, ahogy a Vodafone-nál megtapasztaltam. A V.U.C.A mozaikszó a Volatile-gyorsan változó, Uncertain-kiszámíthatatlan, Complex-bonyolult és Ambiguous-bizonytalan szavak rövidítéseként az amerikai hadsereg révén lett ismert a 80-as évek végén: így jellemezték a hidegháború utáni kiszámíthatatlan, dinamikusan változó harcászati helyzeteket. Elterjedése azonban a 2008-2009-es gazdasági világválságot követően lett széles körű, és elsősorban az üzleti-politikai stratégiai vezetés kihívásait és komplexitását értik alatta, beleértve a bomlasztó (disruptive) technológia megjelenését, a big data kezelhetetlenségét, és a kiszámíthatatlan üzleti környezetet, amelyek ellehetetlenítik a stratégiai tervezést és cégvezetést kontrollált környezetben. Úgy, ahogy azt a Vodafone-nál egy projekt-fraktálon keresztül folyamatosan megtapasztaltam.
A nemzetközi szakirodalmat olvasva többféleképpen vértezhetjük fel magunkat a V.U.C.A világgal szemben. A Kelly School of Business kutatói szerint, mielőtt pánikba esnének a vezetők, érdemes nekik megérteni, hogy a V.U.C.A rövidítés egyes összetevői mit is jelentenek pontosan, és milyen üzlet-stratégiai megoldásokkal lehet válaszolni az egyes kihívásokra. Tanulmányukban konkrét példákon keresztül mutatják be az általuk kidolgozott VUCA keretrendszert:
Egy másik irány, ami engem, mint leadership coach-ot kifejezetten érint és foglalkoztat, az a vezetők mentális-pszichés teherbírásának fokozása a V.U.C.A működéssel járó bizonytalanságban és kiszámíthatatlanságban. Ehhez saját tapasztalataimhoz kell, visszanyúljak. A Vodafone-os éveim alatt feltűnt, hogy voltak időszakok, amikor napi 2-3 órás mindfulness és keleti koncentrációs gyakorlatok elvégzése után tudtam csak reggel munkába menni. Ez volt az a mentális-pszichés töltet, ami kellett ahhoz, hogy hatékonyan végig tudjam dolgozni a napot. Ezek a rendszeresen végzett, finom észlelést fejlesztő gyakorlatok tették lehetővé, hogy a mindennapos stresszhelyzetekbe belelazuljak, és meghalljam intuíciómat, ami a gyorsan változó projektkörnyezetben a döntések meghozatalához kellett. Úgy tűnik, nem voltam ezzel egyedül. Adódott egy nap, pár Vodafone-nál töltött év után, hogy megint megállítottam egy kollégát, árulja el, mi a titka annak, hogy 15 éve vezetőként itt dolgozik. Azt mondta, csak akkor árulja el, ha nem nevetem ki vele. Feszült kíváncsisággal vártam, mit fog mondani.
Napi 2 óra meditáció reggelente – jött a válasz.
Káosz és rend
Az ősi kínai világrendben káosz és rend az érem két oldala, amelynek fluiditását a jin-jang szimbólum fejezi ki a legjobban. A fekete kígyó a káosz, benne a rend magja fehérrel, a fehér kígyó a rend, benne a káosz magjával. Nincs rend káosz nélkül, és káosz sincs rend nélkül – állandó kölcsönhatásban vannak egymással. Ennek törvényszerűségét vipassana meditációs elvonulásaim során tapasztaltam meg először. Minél nyugodtabb és csendesebb volt az elvonulás színtere, a környezet, amiben meditáltunk, annál turbulensebbé vált az elmém működése, feljöttek rég elfeledett emlékek, érzések és gondolatok. Mindig meglepve tapasztaltam, hogy a külvilág csendje mennyire felerősítette a belvilág zaját.
A fenti jin-jang dinamikát ismerve értettem meg azt is, hogy ha turbulens a környezet, amiben élünk, ha szakadatlanul áramlik felénk az információ és az inger, a túléléshez a belső világunk lecsendesítése adja meg a választ. A nyugodt és kiegyensúlyozott elme tudja csak hatékonyan pásztázni környezetét, hogy a döntéshez szükséges legjobb információt kiszűrje, és rendezze a külvilág kaotikus működését. Talán Mányoki Endre Hármas út versrészlete segít legjobban megérteni a V.U.C.A világ működését:
“A káosz nem a rend hiánya, hanem olyan rend, melynek törvényei előttünk még ismeretlenek.”
2019.07.15
Copyright © Czifra Julianna – Minden jog fenntartva!