A Corvinus Egyetem Vezetéstudomány folyóiratában megjelent tanulmányunk kapcsán a HVG interjút készített velem a toxikus vezetésről. Marabu karikaturista rajza különösen kifejező, a felhőkön ülő Luciferről, ahogy villámokat szór a teljesítménycélokra… 🙂 A nyomtatott HVG-ben megjelent cikk másolata alább található, pdf verzióban pedig itt olvasható: HVG-cikk.pdf. Nagyon köszönöm Nemes Nikolett újságírónak a remek interjú lehetőséget!

Ami új a korábbi interjúimhoz képest az a “kórság” kiemelése. Vannak kutatások, amelyek szerint a vezetői kinevezéssel az ember egyre inkább cél- és teljesítményfókuszúvá válik, a tudata olyannyira beszűkülhet, hogy nem veszi észre, viselkedésével hogyan hat a környezetére. Ez különösen akkor jár negatív következményekkel, ha a pozícióval járó hatalomtól “elszáll” az illető, felsőbbrendű, lekezelő, sikereiben túlzottan elbizakodott és magabiztos lesz a viselkedése. Ezt  a folyamatot Kipnis 1976-ban a “hatalom metamorfikus hatásának” nevezte el. Ilyen értelemben igen, a vezetői rang kórsággal járhat, torzíthatja a személyiségünket, ha nem vesszük időben észre, milyen hatással van ránk a hatalommal járó pozíció.

A másik újdonság a téma kapcsán a poszt-szovjet államok kapcsán hangzott el a részemről. A szomszédos országokban is kutatják a témát, és több kutató is megállapította, hogy a volt szocialista országokban a munkahely világa még őrzi a szovjet berendezkedés vezetési kultúráját: a túlzott kontrolt gyakorló, ellentmondást nem tűrő, alá-fölérendeltséget hangsúlyozó autoriter stílus a múlt öröksége, az ilyen kultúrában szocializálódott dolgozók számára ez a stílus elfogadott és megszokott, akkor is, ha a bántalmazás határait súrolja. A hatalommal való viszonyunk ily módon sajátos, magán viseli a közelmúlt diktatórikus kultúrájának nyomait. Fontosnak tartom szakemberként, hogy a hatalommal kapcsolatban új, korszerűbb viselkedésre tegyünk szert, mind vezetőként, mind pedig munkavállalóként.

Éppen ezért szervezetpszichológiai doktori képzésem részeként 2025 tavaszán 4 hónapot Varsóban és Prágában töltök, ösztöndíjas kutatóként, hogy a téma szakembereitől tanuljak, és jobban megértsem a hatalomhoz való viszonyunkat és viselkedésünket, legyen az a munkahelyen vagy az országban, amiben élünk.