Az idei 23. Projektmenedzsment Fórumon volt egy nagyszerű előadás Csepeli György szociálpszichológus személyében, ami igazi kuriózum volt számomra. A társadalomtudós olyan témákat feszegetett, amik nemcsak szervezeti, politikai kontextusban is értelmezhetők. Szerinte a mai vezetők a bibliai Belsazár perzsa királyhoz hasonlóan nem figyelnek eléggé a kis jelekre, vagy nem tudják értelmezni azokat. Holott komplex rendszerekben egy kis jel az egész rendszer létét fenyegetheti.

Belsazár, a Babiloni Birodalom utolsó uralkodója semmibe vette nagyapja, Nabukodonozor, életének tanulságait, az élvezetek szeretete és az öndicsőítés töltötték be napjait. Egy lakomán a jeruzsálemi Templomból zsákmányolt aranyedényeket adatta vendégei elé; ekkor kéz jelent meg a falon, és titokzatos jeleket írt rá. A király felszólítására a feliratot Dániel próféta olvasta el és fejtette meg: ‘megszámláltattál, megmérettél, elosztattál’. Értelmezése szerint: „könnyűnek találtattál, az Úr elosztja birodalmadat a médek és a perzsák között”. Még azon az éjszakán beteljesült a jövendölés: a méd Dárius elfoglalta Babilont, Balsazárt pedig megölték.

Az Erdei Ferenc-díjas professzor előadásában arról beszélt, mi történik a szervezetekben, ha olyan “várt váratlannal” találkoznak (pl. COVID járvány), ami kibillenti őket normál működésükből, és mi lehet a túlélés titka. Az alábbi előadás kivonatot azért osztom meg, mert lényegretörően összefoglalja mindazt, amit a témában gondolok. És nem csak szervezetekre, hanem politikai rendszerekre vonatkozóan is.

• A szervezet olyan túlélési forma, ami ki van téve az alkalmazkodás törvényének, a szervezeti evolúciónak. A környezet kikényszeríti az alkalmazkodást vagy úgy, hogy megváltozik a szervezet, vagy úgy, hogy elpusztul.
• A jövő komplexebbé válik, a VUCA (a változékony, bizonytalan, komplex, kétértelmű környezet) globális korszakváltást jelent. Teljesen át kell magunkat hangolni, hogy alkalmazkodni tudjunk a komplex kihívásokhoz. A vírusjárvány csak egy a figyelmeztető jelekből, a klímaváltozás, a növekvő egyenlőtlenség, a migráció, az ideológiai és politikai fundamentalizmus és a populizmus jelenségein kívül.
• A GDP-ben mért növekedés fenntarthatatlan, olyan, mint amikor a rák elkezd növekedni, egyre nagyobbá válik, majd felfalja az egész szervezetet. A gross domestic product helyett a gross national happiness változóit kellene figyelembe vennünk, úgy, mint elégedettség, boldogság, örömpotenciál. Ez adná a fenntartható növekedést.
• Az önzőség, mohóság és gátlástalanság azoknak a pusztulását is eredményezni fogja, akik ennek a rendszernek a haszonélvezői. Az emberiség csapdahelyzetben van, az előnyök előbb-utóbb hátrányokká fognak válni. A komplexitás, amivel egyénileg és szervezetileg szembe kell néznünk megköveteli az inter-generációs együttműködést őseink, magunk és gyerekeink között. Ehhez a váratlan várni kell, és nem Isten csapásaként kezelni.
• A várható váratlantól, ha bekövetkezik, elakad a szervezet. Az elakadások akkor mélyítik a krízist és visznek el minket destruktív irányba, ha

1. a független kívülállók hangja elnémul egy szervezetben,

   

2. Kassandra-hatás áll be, ami a trójai háborúból ismert önpusztító technika (Kassandra figyelmeztető jeleire nem hallgattak a trójai faló kapcsán),
3. olyan a szervezeti/vezetői kultúra, ahol a szelekció alapja a lojalitás és nem a szaktudás. A túlzott lojalitás kontraszelekciót eredményez, olyan „visszhang-szobát”, amelyben a vezető csak saját magát hallja vissza,
4. a vezetői nagyravágyás, a hübrisz – ami elnémítja a Kassandrákat és létrehozza a visszhang szobát -, kikapcsolja a kritikát, és önkritikát. A vezetői hübrisz saját korlátaink fel nem ismerése, a korlátlanság eltúlzása, ami pusztulásba viszi a vezetőt és az általa irányított szervezetet is. (Xerxész perzsa királyban, amikor elvesztette a tengeri csatát a görögökkel szemben, akkora volt a hübrisz, a vereség miatti elkeseredés, hogy megkorbácsoltatta a tengert, de a tenger ugyanolyan háborgó maradt, mint annak előtte),

   

5. kialakul a vezetőtől való félelem, az egymástól való félelem (konformitás), és az általános bizalmatlanság légköre,
6. hiányoznak a hősök. A „parokiális altruisták” voltak azok az őseink, akik saját előnyeik helyett a kollektív előnyöket tartották szem előtt, akik feláldozták saját magukat, hogy a többiek megmaradjanak, azaz a csoport túlélését biztosították,
7. ha bekövetkeznek a bajok, a reagálás elkésik, halogatás és információ visszatartás miatt, így az alkalmazkodáshoz szükséges utasítások nem érnek el időben azokhoz, akik az alkalmazkodást végre tudnák hajtani.

Mi jelentheti a megoldást?

• Olyan „körültekintő” (mindful) szervezeti kultúra kialakítása, amely folyamatosan gyűjti az adatokat a szervezettel kapcsolatban. Bármi, ami történik a világban, annak megszületik egy digitális mása, azaz minden adattá válik, így páratlan lehetőség nyílik arra, hogy folyamatosan nyomon tudjuk követni a fejleményeket. Egy szervezet működését percről percre nyomon tudjuk követni, a legkülönbözőbb dimenziókban, ha közben feldolgozzuk az adatokat, elemezzük és értelmezzük is őket. Így az adatok nyomon követésével lehetséges alkalmazkodási modelleket építhetünk fel.
• A kis jelek nagy jelentőségét észre kell vennünk – ezek a kis jelek látszólag nem függenek össze azokkal a diszfunkciókkal, amelyek a szervezet létét fenyegetik, de valójában összefüggenek. Egyre komplexebb rendszereknél az figyelhető meg, hogy mivel az egymásra vonatkozások nem lineárisok, és az elemek egymásra utaltak, egy kis lényegtelennek tűnő jel az egész rendszert fenyegetheti. Úgy, mint amikor egy gyermek homokvárat épít és egy rossz helyre kerülő homokszem összeroppantja a teljes homokvárat. A káosz elméletben ezt nevezik pillangó hatásnak. Egyre komplexebbé váló világunkban a kis jeleket nem szabad elhanyagolni. Mindehhez erősíteni kell a kritikai gondolkodást és be kell iktatni az ördög ügyvédjét a szervezet mechanizmusába. Törekedjünk továbbá a flexibilitásra és tanuljunk a kudarcainkból.

Az ókori Babilonról a 3D kép itt található: https://www.dkfindout.com/us/history/mesopotamia/babylon/ 

A nyitóképen Rembrandt: Baltazár lakomája című festmény látható (1635, National Gallery, London). Kassandra mellszobra Max Klinger alkotása.