2010-ben a cannes-i világkiállítás magyar pavilonjának projektmenedzsereként lehetőségem volt Demszky Gáborral beszélgetni egy fogadáson. Kérdeztem tőle, hogyan látja a hatalomban töltött 20 évét, Budapest főpolgármestereként. Fél évvel a választások előtt voltunk – a változás már ott volt a levegőben. Azt válaszolta, nem erre számított annó. Jó szándékkal kezdett neki, de “a rendszer ennyit tett lehetővé”, és drukkol annak, aki utána következik…
Lehet-e a hatalom egy ilyen arca nincs rendszer, amely magával rántja akár a jó szándékú vezetőt is?
Aung San Suu Kyi, Burma jelenlegi vezetője, hosszú éveken át volt a példaképem. 1995-ben érettségi után Londonban éltem egy évet és nyelvgyakorlás céljából intenzíven figyeltem a híreket, aminek ő gyakori szereplője volt. Lenyűgözött az életútja: az oxfordi tanulmányokat követően Angliában letelepedő, burmai irodalommal foglalkozó bölcsész nő egy véletlen folytán vált korunk egyik legismertebb politikai személyévé: 1988-ban haldokló édesanyját ment haza meglátogatni Burmába, amikor lázadás tört ki a hatalmon lévő katonai junta ellen, és a lázadások élére állt – törekvéseiért Nobel békedíjat is kapott 1991-ben. A később házi őrizetbe került Aung San Suu Kyi akkor sem hagyta el Burmát, amikor férje haldoklott Angliában. Gyerekeit 10 évig nem látta, a házi őrizetből 2010-ben szabadult, ekkor férje már nem élt. Végül, 2015-ben, elsöprő győzelemmel lett Burma első számú demokratikus vezetője. Luc Besson filmet készített róla 2012-ben, és az alábbi filmelőzetes ízelítőt ad arról, ki volt az a nő, aki a példaképem volt.
A gyakorló buddhista és Gandhi erőszakmentességét valló Aung San Suu Kyi a gyakorlatba nem tudta eddig átültetni az elveit. 2017 őszén számos cikk jelent meg a világon azzal a címmel, “Mi történt Aung San Suu Kyi-val?” Mint kiderült, a 2015-ös hatalomra kerülése óta az elmúlt évek legnagyobb faji tisztogatása indult el a buddhista Burmában, a muzulmán rohingyák népirtása, amit az elmúlt évek buddhista ultranacionalista hulláma is szított. A New Yorker cikkében idézett burmai egyetemisták véleményét számos politikus és emberjogi szervezet ossza a világon: “nem gondoltuk volna, hogy Aung San Suu Kyi ennyire megváltozik, miután hatalomra kerül.” Miért történhet meg az, hogy egy ilyen békeharcos vezetése alatt az alábbi állapotok uralkodnak Burmában?
Anyját menekítő muzulmán rohingya férfi, a Burma-Banglades közti határátkelőn (CNN)
A szociálpszichológiát a 2. világháború óta izgatja a hatalom kérdése, hogyan változik meg az ember viselkedése a hatalom hálójában, hogyan születnek hitlerek – újra és újra. Aung San Suu Kyi “vészjelző metamorfózisára” többféle pszichológiai magyarázatot találhatunk. Az egyik jól ismert jelenség a megerősítési torzítás, amikor vágyott tulajdonsággal ruházunk fel valakit, és csak azokat az információkat vesszük észre, amelyek a meggyőződéseinket, előítéleteinket erősítik vele kapcsolatban, és nem veszünk tudomást az ezzel ellentmondó információknak. Danielle Lupton politikakutató szerint nyugaton vagy istenítjük, vagy démonizáljuk a világ válságövezeteiben felbukkanó vezetőket (legyen az Kelet-Európa, vagy a Távol-Kelet!), és hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem ezek az egyének teszik a rendszert azzá, ami, hanem a rendszer termeli ki őket.
Egy ilyen kognitív torzítás olyan erős tud lenni, hogy jóllehet Aung San Suu Kyi már 2013-ban is azt nyilatkozta az alábbi videóban a BBC-nek, hogy “a buddhisták egy globális muzulmán hatalomtól tartanak”, az őt övező dicsfény miatt ekkor még senkiben nem kongott a vészharang. Sőt, a nyugati vezetők rendíthetetlenül támogatták őt Burma vezetőjeként az elmúlt években, abban a téves hitben élve, hogy az uralkodó politikai rezsimet egy korábban hősként ünnepelt vezető személye majd átalakítja. Sajnos, épp az ellenkezője történik. A New York Times szerint már diktátori tulajdonságokkal bíró Aung San Suu Kyi az évtizedek óta regnáló katonai rezsim terméke lett az elmúlt években. Az alábbi 2013-as interjú alatt még ellenzékben volt, de 2015-ös hatalomra kerülése óta a helyzet rosszabbodott a muzulmánokkal szemben. Kritikusai a Nobel békedíj visszavételét követelik. Az Amnesty International 2018 novemberében vissza is vette tőle a 2009-ben odaítélt Ambassador of Conscience kitüntetést, 2020-ban pedig az Európai Parlament tagadta ki a Szaharov-díjazottak közösségéből, mely elismerést az emberi jogokért folytatott kiváló munkájáért ítéltek neki oda 1990-ben.
A CNN által “Ázsia Mandela”-jának nevezett burmai vezető a mai napig nem hajlandó tudomást venni arról, hogy országában etnikai tisztogatás dúl, ahogy azt az alábbi videóban is hallhatjuk tőle (saját magyar felirattal).
Aung San Suu Kyi-t talán a következő, 1991-ben írt egyik esszéjéből vett idézettel érthetjük meg leginkább: “Nem a hatalom korrumpál, hanem a félelem. A hatalmon lévők attól félnek, hogy elvesztik a hatalmukat, a többiek pedig a hatalom korbácsától rettegnek“. Vajon melyik igaz rá? A hatalmát elveszíteni félő vezető, vagy a nő, akit megfélemlít a háttérben még mindig irányító katonai junta és a szélsőséges buddhista szerzetes mozgalom?
2018.05.30
Copyright © Czifra Julianna – Minden jog fenntartva!