Idén az ELTE-re is jelentkeztem munkapszichológus mesterképzésre. A felvételi részeként motivációs levelet kellett írnom, amit öt szempont alapján értékeltek, így például: “A motivációs levél felkelti a figyelmet, és ösztönzi az olvasót az önéletrajz elolvasására, valamint annak részletesebb áttanulmányozására… Személyes hangvételű, megmutat sajátos aspektusokat a jelölt személyiségéből, céljaiból… Esztétikai szempontból igényes, jól strukturált…” A feladat kihívás elé állított. Úgy éreztem magam, mint egy múlt századbeli író, aki íróasztala felett elmereng és megrajzolja életét. A mintegy fél napig tartó írás eredményét az alábbiakban közlöm, amire végül megkaptam a maximális 25 pontot.

Pszichológiával kapcsolatos érdeklődésem az érettségi előtti utolsó magyar óráig nyúlik vissza a hajdúnánási gimnáziumban. 1995 tavaszát írunk, és már beadtam jelentkezésem a pécsi egyetem angol-magyar szakára. Az irodalom iránti rajongásomat jutalmazva magyartanárom engem kér fel, hogy tartsam meg az osztálynak az utolsó magyar órát az érettségi előtt – Freud életéről és munkásságáról. Azzal indokolta a témaválasztását, hogy Freud nemcsak a XX. század gondolkodására, hanem az irodalomra és a művészetekre is óriási hatással volt, azaz méltó tisztelgés lenne Freud előtt, ha vele zárnánk a gimnáziumi éveket.

Ekkor találkoztam először a pszichológiával. Emlékszem, mennyire magával ragadt mindaz, amit a tudattalanról, az álmokról és Freud életéről olvastam. Az előadásom nagyon jól sikerült, és magyar tanárom sajnálattal konstatálta, hogy nem pszichológia szakra adtam be a jelentkezésem.

Ez az élmény nagyon meghatározó volt számomra abban, hogy jóllehet szakot nem váltottam, a pécsi egyetemen később minden szabadon választható tárgyat a pszichológia tanszéken vettem fel, így például evolúciós pszichológiát Bereczkei Tamástól tanultam a 90-es évek közepén. 22 évnek kellett ugyanakkor eltelnie ahhoz, hogy később az általa írt könyvből vizsgázzak a Debreceni Egyetem pszichológia szakán.

Alapszakos pszichológia tanulmányaim előtt, 40 éves koromig a pszichológiával gyakorlati oldalról, illetve olvasmányaimon keresztül ismerkedtem. Fontos élmény volt számomra, hogy franciaországi ösztöndíjas tanulmányaim során megismerkedtem és francia eredetiben olvashattam Francoise Dolto gyermek pszichoanalitikus írásait, majd hazatérve 2008-ban dr. Szilágyi Györgyi pszichoterapeutánál elkezdtem pszichoterápiás önismereti utamat. Ezen az úton számos módszert, szakembert és terápiás iskolát megismertem az elmúlt 12 évben, tanultam Hellinger-féle családállítást 2009-ben dr. Angster Mária pszichoterapeutától, később dr. Agócs Gabriella pszichiátertől, transz-perszonális pszichológiát tanultam Bécsben dr. Wilfried Ehrmann pszichológustól és az orosz dr. Vlagyimir Komin pszichoterapeutától Budapesten, és 150 órás családterápiás önismeretbe jártam dr. Balogh Klára kiképző családterapeutához Debrecenben. A felsorolt módszereket nemcsak tanultam, terápiás önismeretem részét is képezték.

2019-ben szintén meghatározó volt számomra dr. Orosz Katalin klinikai szakpszichológusnál a Rogers-féle segítő beszélgetés elsajátítása, illetve a tranzakció-analízis gyakorlati megismerése dr. F. Várkonyi Zsuzsa pszichológustól. Ez utóbbi módszereket már szakmai munkámban is alkalmazom coach-ként, a pszichológiai tanulmányaim elkezdésével egy időben hivatásos, nemzetközileg minősített coach lettem. Angol, magyar és amerikai coach képzéseim során számos gyakorlati pszichológiai módszert és eszközt elsajátítottam, így vezető, csapat és szervezetfejlesztőként egyaránt alkalmazom a fentieken túl a Gestalt és rendszerszemléletű módszereket, illetve a pozitív, és kognitív pszichológia eszköztárát is. Jelenleg a londoni Academy of Executive Coaching intézet rendszerszemléletű szervezetfejlesztő képzését végzem, a nemzetközileg elismert Gestalt terapeuta, John Leary-Joyce, valamint Peter Hawkins leadership professzor szakmai irányítása alatt.

A Debreceni Egyetem pszichológia szakán 2017 és 2020 között elért 4.7-es kumulált átlagom jól mutatja, hogy érdeklődésem a pszichológia iránt töretlen maradt. Maximális pontszámot elért szakdolgozatomat a szociálpszichológián belül vezetéselméleti témakörben írtam, azt kutatva kvantitatív és kvalitatív eljárások révén, hogy ismert-e a hazai munkavállalók, vezetők és szakemberek körében a toxikus vezetési kultúra és milyen következményekkel járhat a mérgező légkör az egyénre, csapatra és szervezetre nézve.

Mesterszakos preferenciámat a munka- és szervezetpszichológia irányába az indokolja Önöknél, hogy közel 20 évnyi tapasztalatom vezetőkkel, csapatokkal és különféle szervezeti kultúrákkal itt kamatoztatható a legjobban, a pszichológiának ezen a területén. Szenvedélyesen foglalkoztat az, mi kell ahhoz, hogy valaki jó vezető legyen, milyen személyiség és viselkedésjellemzők, kompetenciák, illetve szervezeti feltételek mentén választódnak ki vezetők, és mik eredményezhetik a vezetés árnyoldalait, ami a vezetői karrier kisiklásához vezethet. Foglalkoztat az is, mi a sikeres csapatok és szervezetek pszichológiai sajátosságai, és hogyan lehet „méregteleníteni” egy szervezeti kultúrát akkor, amikor a toxikusság már eluralkodott és intézményesült.

A ma emberének, munkavállalójának mindennapi része a munkahelyi stressz, ami súlyos pszichológiai, egészségügyi és szervezeti károkat okozhat. Fontosnak tartom, hogy leendő munka- és szervezetfejlesztő pszichológusként egyaránt segítsem az egyéneket, csapatokat és szervezeteket is abban, hogyan küzdjenek meg sikeresen és reziliensen az őket ért kihívásokkal.

2020. május 29.